Hosszú sor kígyózik minden délelőtt Székelykeresztúron a Dobói Pékség üzlete előtt. Gondoltam érdemes utánajárni, hogy mi az oka ennek a tolongásnak, hiszen 1989 után felgyorsult világunkban már nem jellemző, hogy várunk valamire… Beálltam a sorba és órák múltán, amikor már a búbos kemencében sült kenyeret fogyasztottuk, eldöntöttem, hogy megírom ezt a cikket.


Dobai János, a Dobói Pékség tulajdonosa és vezetője szívesen mesélt a kezdetekről, amikor még hárman, a feleségével és testvérével sütötték az első cipókat. Mára már 55 személyt foglalkoztatnak, 3000 kenyeret szállítanak naponta az üzletekbe, de hosszú volt az út a jelenig, éppen ezért tekerjük vissza az időt 2004-re.


Talán kevesen tudják, de Székelydobóban is hagyománya van a szalma megmunkálásának, nagyon sokan foglalkoztak a faluban szalmakalap készítéssel, de amióta az emberek nem járnak a mezőre, már nincs kereslet. Legalábbis ezt tapasztalta Dobai János, aki mint sokan mások a térségben, ebből próbált megélni. Amikor leálltak a szalmakalapok készítésével, egy véletlennek köszönhetően, ismerkedett meg azzal a segesvári pékkel, aki felajánlotta, hogy odaadja régi gépeit egy dagasztót és egy ipari kemencét, de azt is szívesen megmutatja, hogy hogyan kell dolgozni a liszttel. Így lett a családi házból sütöde és elkészültek az első, pityókás- kovászos kenyerek, amelyeket a faluban vásároltak fel. Sokat tanácskoztak az asszonnyal, azon, hogy a bő pékáru piaci kínálat mellett mivel dobbanthatnának. Jó megoldásnak tűnt ötvözni a hagyományos alapanyagokat az ipari gyártással. Ezt bizonyítja, hogy 2006-ra az egyre bővülő kereslet okán bővíteni kellett, 2010-ben pedig egy Európai Uniós pályázatnak köszönhetően gépesítették a pékséget, így növelve a kapacitást. Most több mint 30 féle terméket kínálnak saját üzleteikben, de a legnépszerűbb mind közül a búbos kemencében sült pityókás házikenyér. Még mindig krumplit főznek hozzá, nem porral és pótlóval helyettesítik ezt, és sok dolgos kéz érinti a tésztát, míg kenyérré “érik”. Talán ezért olyan finom…


Dobai János a legnagyobb problémának az emberek külföldi munkavállalását látja. “Sajnos nincsenek itthon szakemberek, jó pékek, mert aki tanult és elsajátította a szakmát, az más országban kamatoztatja tudását.” Ami a jövőbeli terveket illeti, már nem szeretne bővíteni vagy termékszámot növelni, de készülőben van a pékség honlapja, ahol majd a vásárlók pontos, részletes leírást kapnak a dobói péktermékek összetevőiről.


Elröpült ez a 14 év – mondja a cégvezető – a gyermekek felnőttek és mi nem is vettük észre, hogy csak dolgozunk. Most így, ennyi munka mellett pihenünk kicsit.

A Bögöz Község oldal cikke